Nehéz dolga van annak a rendszergazdának vagy IT vezetőnek aki a HP gyártó által kínált G7-es szériájú szervereket elfogadható szinten ki szeretné hajtani, esetleg még az is megfordul a fejében (felvágás képen..:)) hogy bebizonyítsa az ő alkalmazás környezetének még ez a szerver architektúra sem elegendő. Persze ne általánosítsunk, mindenre vannak ellenpéldák. Mégis meggyőződésem hogy Magyarországon a cégek 95% nem rendelkezik olyan alkalmazással és rendszer erőforrás szükségletekkel, ami különösképpen megizzasztaná a G7-es szerverekben található processzorokat, vagy egyéb erőforrás igényei túlmutatnának, azokon az értékeken ameddig ezeket a szervereket fel lehet bővíteni.
Felmerül persze a kérdés bennünk, hogy miért vegyünk akkor egy ilyen szervert, hogyan tudjuk kihasználni, milyen feladatra érdemes beállítani, hogyan fogjuk az erőforrásokat megfelelő módon kihasználni?
A válasz persze egyszerű, hiszen manapság szinte a csapból is ez folyik..:) A G7-es szervercsaládot szerintünk egyértelműen virtualizációs kiszolgáló infrastruktúrák kialakításához lehet és kell költséghatékonyan alkalmazni. Amit nem bír „megenni” egy alkalmazás és annak környezete, azt majd megeszi 10-20 ilyen környezet egyesített erőforrás igénye. A cél ugyanis nem az, hogy legyen egy szerverünk ami 10%-on ketyeg az év 360 napjában, majd a fennmaradó 5 napban elérje a 30%-os csúcsát, hanem az hogy egész évben 75-80%-os terhelést produkáljunk rajta, és igény esetén az erőforrások dinamikusan allokálhatók legyenek az alkalmazás szerverek részére. Ez pedig a VIRTUALIZÁCIÓ csupa nagybetűvel. Most pedig tekintsük át mik a legfontosabb szempontok egy virtuális kiszolgáló kialakításánál, kiválasztásánál és nézzük meg miért tökéletes megoldás erre a G7-es szervercsalád.
A virtuális gépek hasonlóan a fizikai kiszolgálókhoz az alábbi négy erőforrásra tartanak igényt, szükségleteiknek megfelelően: Processzor, Memória, Merevlemez kapacitás, Hálózat. És mi az amit egy DL 380 G7-es szerver ezekből biztosít nekünk? Egyszerűen megfogalmazva, mindent. Bővebben megfogalmazva pedig mindent és abból jó sokat és erőset..:) Viccet félretéve nézzük a számokat:
- · Processzor:
Intel XEON 5600 processzor (Maximum 2 processzorig bővíthető)
4x gyorsabb, mint a korábbi Xeon 5500-as processzorok. Hatékonyan működik együtt a már jól ismert technológiákkal úgy mint Quick Path (adatsin, amelyen keresztül a processzor sokkal hatékonyabban éri el a processzor a memóriát és a PCI-express foglalatokat) és Integrated memory Controller (3 csatornás kontroller melyen keresztül a processzor közvetlenül éri el a memóriát, kihasználva ezzel a DDR3 technológia által nyújtott előnyöket. 33% gyorsabb memória elérés a 2 csatornásokhoz képest)
- · Memória:
Maximum 192GB Registered Memory DIMMS (Max.: 48GB Unbuffered)
Gyorsabb memória sebesség a korábbi G6-os szerverben található memóriához képest, 4:1 memória védelem (memória tükrözés), és 4bit-es ECC hibajavítás a magas rendelkezésre állás érdekében.
- · Merevlemez kapacitás:
Beépített Smart Array RAID kontroller kártya, amely támogatja a szokásos RAID1, RAID5, RAID0 védelmi szinteken túl a RAID6-os kialakítást is, amelynek segítségével akár egyszerre 2 lemez is kieshet egyszerre a tömbből.. (Vigyázat, a funkció bekapcsolása külön megvásárolandó, licenchez kötött). SCSI SAS–os csatoló felületén keresztül akár 16 lemez elérése is támogatott.
- · Hálózat:
Bár cikkünk alapvetően a sebesség megszállottainak szól, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a G7-es szerverek a fent felsorolt erőforrás specifikus funkciókon kívül, más egyéb előnyöket is tartogatnak a tarsolyukban. Ilyen például az ILO3 integrálása a szerverekbe melynek segítségével a szerverek távoli elérése válik megoldottá, sokkal gyorsabb és hatékonyabb módon, mint a korábbi ILO2-es verzió esetén. Vagy gondoljunk az energiafogyasztásra amely a G6-os szerverekhez viszonyítva közel 60%-al kevesebb energiát fogyaszt, köszönhetően a processzorban található energia gazdálkodási funkcióknak.
Összegzés: A fent felsorolt ismérvek birtokában kijelenthetjük, hogy nehéz olyan alkalmazást vagy funkciót találni, ami ezeket az erőforrásokat felemészti. Az viszont jól látszik, hogy virtuális szerverekből nem keveset képes kiszolgálni. Erre pontos számot mondani lehetetlen, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy 100 fős cég általános funkcióit kiszolgáló szerverekből 20-30 szerver kiszolgálható egy ilyen fizikai szerveren. Ebben a megközelítésben persze már a magas rendelkezésre állást is biztosítani kell (HA cluster, közös háttértár, több fizikai kiszolgáló) de ha csak a szerver erőforrás kapacitását nézve az arányszámok elfogadhatók.
