Utóbbi időben szinte minden rendszerintegrációs projektünk valamely virtualizációs technológiát is magában foglalja.
Ügyfeleink sorra cserélik a meglevő G4-G5 sorozatú HP és egyéb 3-4 éves szervereiket és ez kitűnő lehetőséget biztosít a szerver virtualizációs megoldások bevezetéséhez. Egy új G7-es az azonos típusú G4 szerverhez képest akár hússzoros processzor teljesítmény is biztosít. Kár lenne az ilyen szerverekben rejlő potenciált elvesztegetni.
Azt tapasztaljuk, hogy az az ügyfeleknél a kiszolgálók nagy része egy feladatra van használva, pl. domain kontroller, dhcp szerver, mail szerver stb. Az ügyfelek sokszor egy az egyben szeretnék cserélni a szervereiket, de ez felesleges pénzkidobás lenne. Hiszen már 4-5 szerver cseréje esetén érdemesebb a sok szerver helyett beruházni egy virtualizációs megoldásba. Mit szoktunk javasolni? Alapvetően a szerverek esetében a DL380, vagy DL385 a sláger, hiszen árban a DL360-assal szinte megegyezik, azonban annál jobban bővíthető. Sokszor furcsának tűnik, de gond nélkül ki tudunk váltani 20 egy processzoros G4 rendszert akár egy DL380/385 kiszolgálóval. A második szerverre nem is lenne szükség, de a magas rendelkezésre állás miatt mindenképpen szükségesnek tartjuk egy második DL380/385 kiszolgáló üzembe helyezését.
A szerverekbe a rendszer igényeinek megfelelő memória, és egyéb kártyák kerülnek. Legfontosabb a megfelelő mennyiségű ethernet port biztosítása. Sokszor találkozunk olyan esettel, mikor egy más cég által telepített virtualizációs megoldáshoz hívnak bennünket, mert nagyon lassú a rendszer. Az esetek 99%-ban az a gond, hogy 20-30 virtuális gépet megpróbálnak a futtató szerver egy 1Gb ethernetjén keresztül kommunikáltatni. Ez meg ugye nagy butaság. Mi általában a futtatott virtuális szerverek számának megfelelő ethernet porttal szállítjuk rendszereinket, így azok hálózati kommunikációja megfelelően gyors lesz.
Minden szerver virtualizációs megoldás közös tárterületet igényel a szerverek számára, legyen szó a VMware VSphere (ESX), vagy a Microsoft Hyper-V megoldásról. Ezt a tárterületet több fajta HP tároló megoldással is megvalósíthatjuk. A tároló eszközök kiválasztása alapvetően a szervereken futtatott alkalmazások típusától és a kívánt adat mennyiségtől függ. Mi 3 fajta eszközt szoktunk javasolni, melyekkel szinte minden igényt ki tudunk elégíteni.
Az első ilyen eszköz a HP P2000 G3 becsületesebb nevén Modular Smart Array. Ez az eszköz egy univerzális storage, mely a kicsitől a nagy cégekig ki tudja elégíteni a tárolási igényeket. Akár 192 TB-nyi tárkapacitást is beletehetünk, tudja magát replikálni egy másik eszközre, lehet belőle Fibre Channel vagy iSCSI kontrollereset venni. Egyszóval egy nagyon univerzális eszköz, mely titokban a mi kis kedvencünk. Árban is ő a legelérhetőbb, bár a következő tároló eléggé szorongatja őt.
Ez a tároló a P4000 G2, becsületes nevén LeftHand. A tároló iSCSI felületen képes kiszolgálni szervereinket. Na ez a tároló olyan, mint egy LEGO nagy fiúknak. Alap építőkövekből, tároló egységeből áll, melyekkel sokféle huncutságot lehet elkövetni. Lehet simán tároló kapacitást növelni, ha veszünk meg egy kockát, lehet redundanciát növelni új kocka megvásárlásával, vagy mindezt keverve. Az iSCSI technológiának köszönhetően nincs szükség SAN switchekre, meg SAN kártyákra, simán ethernet felületen tudnak vele kommunikálni szervereink. Az egyes kockák akár különböző telephelyeken is lehetnek és a szervereinknek úgy tűnnek, hogy ők egy darab tároló. Menedzsmentje egyszerű, szervizelése és bővítése is, mivel szerver komponensekből épül fel, szerver vinyókat használ (SAS vagy SATA).
Na és végül a nagyágyú, a titkolt szerelmünk az EVA 4400. Évikét nagyon szeretjük, mivel gyors (nagyon-nagyon gyors), végtelen tárkapacitású, bármit meg lehet vele csinálni, bármire hajlandó. Tudjuk őt replikálni, elérhetjük őt SAN-on, vagy akár iSCSI-n keresztül is. Bár aki ilyet vesz az szinte kizárólagosan SAN hálózatra szokta őkelmét ültetni. Mint már említettem, végtelenül gyors és bővíthető. Ezért olyan esetekben szoktuk őt javasolni, ha nagy adatmennyiségeket kell gyorsan kezelni,és nagyon fontos az adatok folyamatos elérése és a szinte nulla üzemszünet.
Nos tehát mi a recept? A szakácskönyvünkben két megoldás van:
- VMware VSphere (van belőle egy 3 szerveres egybecsomagolt licensz HP-nál), két szerver, Windows Datacenter Server licenszek (ha MS környezetet virtualizálunk) és egy tároló.
- Microsoft Windows Datacenter Server licenszek, két szerver és egy tároló, ha Hyper-V-s megoldást építünk.
Ha több szerverre van szükség valamilyen oknál fogva, akkor pedig jönnek a pengék. De erről majd máskor.
Mindenképpen szükséges még az ilyen rendszerek mentése. Ezt két termékkel szoktuk megoldani. Az egyik a HP Data Protector a másik pedig a Symantec Backup Exec. Mindkettőhöz HP MSL 2024-es szalagkönyvtárat szeretünk társítani, de ez már szintén egy másik poszt lesz.
Ha érdekel a szakácskönyvünk, akkor bátran keress bennünket, nálunk élőben megtekinthető a demo centerünkben a kész megoldás.
Azonban ez megmutatkozott a tároló eszköz árában is. Sok ügyfelünk pedig tiszta iSCSI megoldást szeretett volna, hiszen így megúszható a drága FC alapú csatoló kártyák és FC switchek árát. Volt ugyan a HP kínálatában tiszta iSCSI alapú megoldás az MSA 2000 G2 (már megint elrontottam P2000 G2), azonban ennek a 2x2 ethernet portja szűk keresztmetszet volt. Meg amúgy is ki akar G2-t venni, ha már van G3? Nos nem sokat kellett várnunk... 
Hogy melyik lett a kedvencünk? Természetesen az 1Gb/s-es kontrollerekkel felvértezett. Hogy miért? A választásnak egyértelműen anyagi okai vannak. Mennyibe is kerül egy 10Gb/s-es switch? Na ugye. Az ára ott jár valahol, ahol egy 8G/s-es SAN switchnek. Azaz nem járunk sokkal jobban ha ezt a verziót választjuk, mintha tisztán SAN-os megoldásban gondolkodnánk. A 2x4 1Gb/s-es ethernet port meg általában elég. És a 10Gb/s-es LAN kártyák sem olcsók. Ez a helyzet ugyan mostanában változni látszik, hiszen mostanában egyre több szerverben lesz alapfelszereltség a 10Gb/s-es ethernet hálózati kártya. Azonban míg a switchek ára nem kezd esni, addig mi az 1Gb/s-es ethernetes verziót javasoljuk.